Soha ne döntsünk krízises állapotban – volt a fő üzenete pénteken a Keskeny útsátorban a Czikó László katolikus lelkész, mentálhigiénés szakember által tartott interaktív előadásnak. Címe, A fiatalkor változásai – krízis helyzetek.

A krízis egy válság, egy olyan senki földje, amelyben valami megszűnik, de még nem kezdődött el valami új. A krízisben lévő személy fenyegetettséget, kilátástalanságot, tehetetlenséget él meg. A serdülőkorból a felnőttkorba való átlépés egy óriási krízis, talán a legnagyobb az ember életében – hallhattuk. Amikor az ember belekerül egy ilyen állapotba, akkor visszasírja azt, ami volt, mert abban érzett valamiféle biztonságot. Minden krízisnek van egy jellemzője, van benne valamiféle veszteség. Elvesztem régi önmagamat és megtalálok egy újabb, fejlettebb, integráltabb, teljesebb új embert. A krízisek hozzásegítik az embert a fejlődéshez. Serdülőkorban szembesülünk a felnőttkor hibáival. Amit azelőtt tökéletesnek ítéltünk, rájövünk nem az. Ez is okozhat krízist.

Mit szoktunk tenni a krízishelyzetben? Pánik, sírás, keresés stb. Ekkor tanulja meg az ember, hogy nincs olyan állapot az életben, aminek nincs vége. Egyszer mindennek vége van. A sírásról, mint a feszültség oldás egyik „eszközéről" is szólt: 

–Krízis helyzetben gyakran dönteni akarunk, ez nem jó.

A házasságban kialakuló krízishelyzetekben is a legtöbbször döntenek. Eldöntik, hogy nem egymáshoz valók és elválnak. Utána mindkettő megbánja, de közben már olyan döntéseket hoztak, amiket nem lehet visszarendezni. Krízis állapotban nem látunk tisztán, ezért nem szabad az életünket megváltoztató döntéseket hozni, mert nem lesznek jók. Krízishelyzetben a korábban használt sémáim, eljárásaim nem működnek, ezért egyre nehezebb egyik napról a másikra élni. Honnan kaphatok segítséget? Ki és mi segíthet? Család, barát, testvér, hit, pozitív szemléletű emberek társasága. A krízis egyik igen jelentős pozitív hozadéka a folyamatos belső munka – szögezte le.

Hallhattunk a krízistípusokról is:

–A legsúlyosabb krízisből is fel lehet állni; szebb, lelkileg gazdagabb, differenciáltabb, küzdőbb emberként, csak kitartásra és hitre van szükségünk. Léteznek emberek, akiket egy-egy tragédia átélése vitt rá közösséget, társadalmat jobbító tevékenységre, kiemelkedő tettekre.

De szó került a fiatal felnőttkorról (18-25 év), amely a nagy döntések és az életre szóló szerepek megformálásának időszaka. Ekkor három alapvető döntést kell meghozni: ÉLETÚT, ÉLETHIVATÁS, ÉLETSZEREPEK. Ekkor dől el, hogy milyen életutat, milyen hivatást és szerepet határoz meg magának a fiatal felnőtt. Ezt persze megváltoztathatják különböző tényezők, de mindig kihat a jövőre.

A felnőtt kor középső szakaszáról a 25-40 év közötti időszakról is szólt többek között, amikor a korábbi elképzelt életprogram reális újraértékelésének jön el az ideje.

Bajna Gyöngyi