„Szépnek látom a világot, és örvendek minden apróságnak” – vallja egy parányi termetű hölgy, aki testi fogyatékossága révén több mindenben korlátozott, mégsem adja át magát a kesergésnek. Mások sajnálatából sem kér, humorérzékével, csillogó kék szemeivel ő önt erőt azokba, akiknek láthatóan semmi bajuk se kellene legyen. A gyergyóditrói Vencsel Katika kötetbe gyűjtötte élete néhány történetét, ennek bemutatójára került sor a Belső iránytű legutóbbi rendezvényén.

A gyergyószentmiklósi Szent István plébánia a negyedik helyszín volt, ahol a nagyközönség megismerhette a Sosem növök fel című kötetet. A szerzőt elkísérte a község polgármestere, Puskás Elemér, a gyermekkori barát, Bajkó Csilla mentálhigiénés szakember, a kötet szerkesztője, Nagyálmos Ildikó újságíró valamint Böszörményi Zoltán, a könyvkiadó vezetője. A felsorolásból nem hiányozhat Katika testvére és sógora, hiszen miután szüleik meghaltak, együtt élnek a testvérek, Edit a szervezés terén tökéletesítette magát, férjének feladata pedig többek között karon ülő gyerekként hozni-vinni sógorasszonyát, és nevetni nagyokat különös humorán.

A beszélgetés hangfelvétele

Nem adom fel, mondja, írja, üzeni életvezetési tanácsként, varázsgondolatként Vencsel Katika, aki csonttörés idején unaloműzőként fogadta el barátnője javaslatát, hogy kezdje el megírni életét. Egyszer kézzel, aztán a számítógéppel viaskodva születtek meg a kötetre való sztori, melyből kiderül, Katika élete nem hétköznapi, ahol ő megfordul kis motorján vagy éppen korcsolyán, ott szem ritkán marad szárazon. Nem kendőzi a valóságot, kötetének szerkesztője ezért is tartja úgy, hogy a könyv egy bátor lány naplója.

Amit Katika kitalál, azt véghez is viszi. Gondolták volna például, hogy tetoválószalonban is megfordult már? Akkora volt az öröme, amikor születésnapjára készen lett a kötet, hogy felhasználta a családtagoktól kapott, régen áhított utalványt. Így a negyvenhárom éves nő alkarján is könyv van, nyitott könyv, akár az élete.

Aki borúsan látja a világot, kérjen tanácsot Katikától – ajánlotta Nagyálmos Ildikó, Bajkó Csilla a harmincéves barátság ápolója pedig azt üzeni a könyvet megvásárlóknak: amikor nincs előre, nincs tovább, ebbe a kiadványba akkor kell beleolvasni.

„Ebben a nagyvilágban én egy parányi ember vagyok, van ennek előnye: kicsi helyen is elférek. Higgyék el, engem a hitem vitt mindig előre” –  fogalmaz Vencsel Katika, akinek megtetszett az írás, fontolgatja további történetek megosztását is, hogy legyen, amiből erőt meríteni annak, aki kevesebb okkal mint ő, de gyakrabban elcsügged.

Balázs Katalin