„Olyan időket élünk, amikor nem lehet passzív keresztényként élni” – így fogalmaz egy polgármester, aki tanúságtételre érkezett Gyergyószentmiklósra, a Belső iránytű legutóbbi vendégeként. Gondolatai főként azokat lepték meg, akik a hitet és politikát összeegyeztethetetlennek tartják. Szavai megnyugtatták az éles határt szabókat: korábban ő is közéjük tartozott. Ma már tudja: község- és közösségvezetőként a jó döntések úgy születnek, ha menedzser-konzultánsával, Istennel megvitatja azokat.

Sófalvi Szabolcs Maroszentgyörgy polgármestere feleségével, Adéllal érkezett Gyergyószentmiklósra. Sokszor járnak ugyanazon úton: akkor, ha jegyes kurzust kell tartani, ha tanúságot kell tenni, ha a munka mellett szabadidőt szerveznek maguknak, és akkor is, ha döntést kell hozni. Társak, de hárman vannak párban, Istent nem felejtik ki az életükből. A belső iránytűjükről tudhattunk meg többet, és azt sem hallgatták el, hogy az Istennel járt élet sem akadálymentes.

A nők nagy szerepet játszottak az életébe annak a fiúnak, aki bár templomba járogatott különösebb istenkapcsolattal nem dicsekedhetett. Aztán a baráti kör a templomtól távolabb vitte. Piálás, verekedés, gájnerkedés, hazudozás és lopás, melyhez jól illeszkedett, hogy megcsalja a lányt, akinek 6-7 éve udvarolt. Adél volt ő, aki Istennél keresett vigaszt, és amikor Szabolcs rádöbbent: vele együtt mindent elveszített, visszatérne, a megbocsátást, a hittel élt életet ajánlotta fel számára. „Az egykori kapcsolatunk nem folytatódott. Újrakezdtük, hármasban.”

Szabolcs besavanyodott életre számított, de Isten szólt hozzá, embereken, igén keresztül. Ő hívta el a polgármesteri feladatok megpályázására is. Azt tapasztalta, hogy fájdalom van a szívében a becsapott emberek iránt, bosszantja, hogy választott vezetők saját érdeküket szolgálják, és emiatt esténként nem tudott elaludni.

Feleségével hozták meg a döntést: ha Isten úgy akarja, polgármester lesz Sófalvi Szabolcs. Nem diadalmenet volt, hanem számos nehézséggel övezett út, amely aknamezővé a választások után vált. Még a késsel való fenyegetés sem hiányzott belőle. Ennek ellenére Marosszentgyörgy polgármestere sikert sikerre halmozott, a gazdasági válság időszakában is fejlődött a település, és elérte azt, hogy közössége elismerje munkáját nemzetiségtől függetlenül. Igaz az is, hogy mindig kéznél tartotta a belső iránytűjét, döntés előtt időt kért, Isten jelzését kereste. Volt, mikor az ügyfélnek azt mondta, menedzserével, mikor pedig azt, hogy konzultánsával kell egyeztessen, és cseppet sem bánta, ha kinevetik hite miatt. Erre biztat másokat is: ne szégyelljenek tanúságot tenni, állást foglalni. Minden közösségnek szüksége van a sóra.

Sófalvi Szabolcs állítja: talált már társakat a politikában, akik hozzá hasonlóan élnek Istennel, emberrel egységgel. Azt mondja, vannak ébredések, és ő hisz az ima erejében, hogy az igazi értéknek megtartó erejük van. Hitélet és politika összeegyeztethető, csupán az a fontos, hogy Isten diktáljon, ne a párt.