Belső iránytű

Tanúságtétel a szeretetről

20181012 190805 1Dr. Gál Péter római katolikus lelkipásztor Magyarországról érkezett, hogy a Belső iránytű rendezvény keretében megossza tapasztalatait. Október 12-ére A megkülönböztetés adománya – Divatos kísértéseink: ezoterika stb. veszélyeiről címmel hirdették meg a szervezők az eseményt, melyre nagyobb volt az érdeklődés, mint a Szent István plébánia nagyterme. A Szent István templomban került sor dr. Gál Péter előadására, akiről többen hallottak már, akár a New Age keresztény szemmel könyve révén.

hangfelvétel

fényképek

Tanúságtétel volt az est, ahol Gál Péter elmondta, mi az, ami hitében megtartja, azt sem tagadva, hogy bejárt más utakat is. Felidézte azt az időszakot, amikor jógázni kezdett, elmondta, óriási félelmet, szorongást élt meg egy gyakorlat során, majd később újra. Ezzel szemben Medjugorjeban járva megtapasztalta az óriási békességet és nyugalmat, melyet ő a Szentlélekkel azonosított. A jobbik részt választotta, de sokat tanulmányozta a keleti tanokat, így téve mérlegre a lehetőségeket.

Előadásából az alábbiakban gondolatokat idézünk.

Az ősbűn motívuma: olyan leszel, mint az Isten. Azokban a tanokban, amelyekből sok boldogságígéret születik, többnyire ott van az önistenítés. A mi hitünk arról szól, hogy úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta. Azért, hogy nekem életem legyen, cserében az Istenember meghal. Ez a szeretet istene. Ez a szeretet vallása.

Sok helyen úgy tanítják, hogy a szeretet egy rezgés, egy energia, de nem személy. A szeretet maga az Isten, a szeretet árad. Isten azért teremtett, hogy legyenek rajta kívüli lények, akiket szerethet, és így boldoggá tehet.

Azért jó lenni, mert tudjuk: létezik a boldogság. De tudjuk azt is, hogy Isten más, mint amit teremtett. Nem egy ő a világgal. Honnan van a gonoszság? Az Isten szeretetével jelen van a világban, de az ember szabadon dönthet arról, hogy akar-e bukott, kiszolgáltatott élet élni. Ebben is van örömhír: a gondviselés nem engedi el az ember kezét, utat mutat a reményre.

Ez a szeretet vallása, a remény és esély hite, ezzel szemben végzettanok jönnek, amikor az ember nem tudhatja, mi fog történni vele, milyen formában és mire fog reinkarnálódni, és a feltámadáskor milyen testben tér életre az, aki hisz a lélekvándorlásban?

A végzetszerűség rosszra viszi az embert. Ha a világ csupa szenvedés, akkor jobb kivonulni belőle, egyedül, nem alapítva családot, nem szülve újabb szenvedést. A végzet tana szerint az embernek az a karmája, hogy az út szélén kell meghalnia. Jézus a szeretet törvényét hozta, Teréz anya nem hagyott út szélén szenvedőt. A szeretet az együttben van.

Nem hihető az, hogy a test rossz, a lélekre kell törekedni. Az anyag Isten akarata, nem kell abból menekülni elködösítő meditációkba. Nem a menekülés a boldogság. Jézus azt mondta: az én békémet adom nektek. Én vagyok az út, az igazság és az élet. Az egyház szereti a bűnös embert, de nem a bűnét. Isten szereti a tévedő embert. Ha örömöt akartok, akkor ne az önmegvalósításon és önmegváltáson gondolkodjatok, ne magatok körül forgolódjatok!

„Az újpogányság terjesztése célzatos, tervezett és pénzezett, akár a migráció a kereszténység felszámolására. Sötétségben élő keresztény tömeg léte a cél, melynek csak idő kell, és felszámolja önmagát” – hívta fel a figyelmet a veszélyekre az előadó, válaszolva a kérdésekre is, hangoztatva: a szeretet vallása az, ami megtartja az embert.