Belső iránytű
„Nem azok az életélvezők, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni abból, amijük van."
Bagdy Emőke
A Szent István plébánián előadássorozatot indítunk felnőtteknek olyan témakörökben, melyek hétköznapi életüket érintik. Minden hónap második és negyedik péntekén este 19 órától kezdődnek az előadások, melyeket kötetlen beszélgetések követnek igény szerint. Minden érdeklődő felnőttet szeretettel hívunk és várunk.
Helyszín: Gyergyószentmiklós, Szent István Plébánia, felső terem
Pünkösd, a „véletlenek” ideje. Boldog a zarándok.
Nem véletlenül volt a Belső Iránytű meghívottja pünkösd közeledtével Balázs József festőművész, ezúttal zarándok minőségében. Az sem véletlen, hogy ő olyan élményeiről számolt be, amelyek Somlyóra gyalogszerrel menet-jövet vele megtörténtek... véletlenül. Milyen, amikor ki sem kell mondani az óhajt, hogy megvalósuljon, milyen, amikor valaki az ember vállára teszi a kezét, és milyen amikor maga sem tudja miért, de örömkönnyeket sír a zarándok? - erről is szó volt előadásában, melyből most csak részleteket idézünk.
Huszonharmadik esztendeje a rendszerváltás óta, hogy Balázs József vezeti a sereget Alfalutól Csíksomlyóra és pünkösd másodnapján haza. Idén sem maradhat le az élről. „Volt olyan esztendő, hogy megfordult bennem a gondolat: miért is megyek, voltam már elégszer. Egyet nem megyek. Kezdett dolgozni bennem az ördög. Éreztem, hogy most itt valakinek győzni kell. Akkor úgy elhajtottam azt az ördögöt, hogy többet nem mert kérdést feltenni nekem evvel kapcsolatban. Aztán volt olyan is, hogy jöttek a szüleim, Isten nyugtassa őket, boldoguljanak, hogy elég, ne menj, meg vagy öregedve. De hogyne mennék. Eszem ágában sincs itthon maradni, amíg az egészségem engedi" - készül az útra Balázs József. És idén is ő lesz a vezető. Ma már nem is tiltakozik e feladat ellen: „Arra gondoltam egyszer: miért sajátítom ki azt, hogy én vezetem a zarándokokat Csíksomlyóra? Bárki el tudja vezetni, s ha nem lennék, úgyis el tudnának menni. Mondtam is egyik tanítványomnak, ő is festőművész, s alfalvi, hogy Bandi, te is tudsz mindent, amit itt tudni kell, vezesd te a sereget. De a Jóisten nem engedte, hogy ő vezesse, vissza kellett vegyem. A következő esztendőben és utána éveken keresztül úgy alakult, hogy nem tudott jönni. Én ebből azt éreztem, hogy a zarándoklat vezetése úgy látszik, hogy rám van osztva. Ez egy kötelesség, egy kitüntetés Mária részéről."
Mindenki maga dönti el, milyen színben akarja látni a világot
Gál Beáta először állt nyilvánosság elé, szemtől szembe azokkal, akik nemcsak a munkáira, a bertyós textíliákra kíváncsiak, hanem arra is, milyen valójában az a fiatal textilművész, aki visszatért Gyergyószentmiklósra, és erős hittel szülővárosában alkot. Vallja: rajtad áll, milyen színben akarod látni a világot. Gál Beáta, Bertyó a Belső Iránytű meghívottja volt.
„Ez idáig olyan témakörben kérdeztek, kérték a véleményemet, amely a munkámhoz, a Bertyó márkához kapcsolódott, most magamról is mesélek, arról, hogyan indultam, miként váltottam, hol tartok most" - mondta elöljáróban a textilművész, és egy rövidke videofilmmel hangolta a jelenlévőket az előadásra, a színes bertyós világra.
A jó döntésről, az indulásról
„Általános iskolás voltam, Major Mária tanító néni tanított, amikor egy pályázat útján másodmagammal felvételt nyertem a csíkszeredai művészeti iskolába. A szüleim gondban is voltak, hogy engedjenek-e, különösen azért, hogy el tudom-e látni magam, ugyanis fél kézzel születtem. De szerencsére azt a döntést hozták, hogy elengednek. Amúgy soha nem tettek különbséget köztem és a húgom között csak azért, mert hiányzik a jobb kezem. Ugyanúgy neveltek. Nekem ez a természetes, és teljes életet élek" - mondta kissé meghatódva Bertyó.
Bővebben: Mindenki maga dönti el, milyen színben akarja látni a világot
A bennünk lévő belső erő pozitív hatása az életünkre
Válasz az erőszakra.
A mi társadalmunkban helyénvaló, ha a feleség férjétől időnként kap egy-egy pofont. Nem kell emiatt elválni, sőt panaszkodni vagy szakemberhez fordulni sem. A testi erőszak mellett úgymond elfogadott a lelki terror is. Sokan azt sem tudják, hogy ők erőszak áldozatai. Borsos Annamária pszichológus a Belső Iránytű keretében tartott előadáson felhívta a figyelmet: aki nem tesz semmit az erőszak ellen, annak elfogadása mellett döntött. Van lehetőség segíteni, kell segítséget kérni.
A bennünk lévő belső erő pozitív hatása az életünkre – ezt a címet választotta előadásának Borsos Annamária pszichológus. A belső erő, mint érzelmi biztonság a felgyorsult, folyamatosan változó világban meg-meginog. Egyre kevesebb a korábban életünknek keretet adó pont, nem igazán tudjuk, merre tartunk, és ez szorongást, félelmeket okozhat. Pedig az ember egyik legalapvetőbb szükséglete a biztonság. Hol kell keresnünk ezt a biztonságot? Honnan bizonyosodhatunk meg, hogy van ilyen nekünk? – erre is kitért a szakember. Az elhangzottakból ezúttal is egy rövidített, szerkesztett változatot közlünk.
Bővebben: A bennünk lévő belső erő pozitív hatása az életünkre
Aki nem hiszi, járjon utána
A mese útravalóul szolgál a felnőtteknek is. Kiolvashatjuk belőle a családról való leválás nehézségeit, az útkeresést, az önmegvalósítást, a párkapcsolat buktatóit, a segítség elfogadását vagy nyújtását. De az is benne van, hogyan nézhetünk szembe saját belső sárkányainkkal. Hogyan válhatunk mi a saját életmesénk hősévé? - erről tartott előadást nemrég Gyergyószentmiklóson a Belső Iránytű és Városi Könyvtár szervezésében Kádár Annamária pszichológus, a Mesepszichológia két kötetének írója.
Mesét olvasni érdemes. És nemcsak a főhőssel lehet azonosulni, hanem minden egyes állomásnál felfedezhetjük önmagunkat. A mesehős útnak indulása nem más, mint a saját komfortzónánkból való kimozdulás. A hamuba sült pogácsa nem egyéb, mint saját erőforrásaink. A sárkányok pedig, melyekkel útközben meg kell küzdeni, a félelmeink, szorongásaink, kishitűségünk, melyekkel viaskodunk. De a királykisasszony kezének is van jelentése: a saját jobbik én-részünk felfedezése lehet, az élet vize vagy akár az égig érő fa teteje lehet önmegvalósításunk szimbóluma.
Minderről a pszichológus sok humorral fűszerezve tartott mesébe csomagolt ébresztőt. A másfél órás előadásból leszűrt pár javaslatot olvashatnak az alábbiakban.
Ringlispíl az alkohol körül
Nem mindegy, hogy ki beszél a szenvedélybetegségről, mint jelenségről, vagy arról, hogy van kiút, van segítség, lehetséges a gyógyulás. Pénteken, a Belső iránytű előadássorozat keretében Kedves Rita segítőnővér, Csiki Hortenzia, mint szenvedélybeteg hozzátartozója, illetve Várszegi László gyógyult szenvedélybeteg mesélt e veszélyes kórról, a gyógyulásról, és mindarról, amit kaptak a gyógyulás után.
Az a legény, aki bírja?
Kedves Rita nővér, amint fogalmazott, a függőségekről beszélni kell, mert rengeteg szégyenérzet és bűntudat kíséri e témát, és nagyon sok ember valamilyen módon közel áll a függőséghez.
A függőség kialakulásában három dolog játszik szerepet, a szer, a személy és a környezet. Akárhová megyek, azt tapasztalom, hogy az egyik legalattomosabban pusztító függőség, ami jelen van a környezetünkben, az az alkoholfüggőség, és ezt a modellt át lehet vinni más függőségekre is. Önmagában az alkohollal, mint szerrel nincs semmi baj, ha megfelelő módon használjuk. Létezik egy elfogadott szociális ivás, csak már kórosan visszaélnek vele, mert ha két ember találkozik, rögtön kínálják egymást. Két komaasszony a reggeli kávéhoz meg kell igya a deci konyakot, mert van egy jó hatása. Ez tény, de ha rendszeressé válik? A társasági ivásnak van három jellemzője: első, ha valaki ritkán fogyaszt alkoholt, de ha megjelent a hétvégi rendszeres alkoholfogyasztás, az már veszélyes játék. Másik jellemzője a szociális ivásnak, hogy valaki társaságban fogyaszt alkoholt, ott a társasági ivásnak az a lényege, hogy találkozzunk, és nem az, hogy igyunk, viszont a kocsmába nem találkozni megy az ember. A harmadik pedig a mérték. Az alkoholfogyasztásnak van szorongásoldó hatása, amit pozitívumként élünk meg, csak nem nagyon tudjuk a szerről, hogy a szervezet képes hozzászokni a jelenlétéhez és már nem ugyanazt a hatást váltja ki. Nem az a normális, ha "bírjuk" az alkoholt, hanem ha kis mennyiségnél is érezzük a hatását. Ha csak nagyobb mennyiséget érzünk meg, akkor a szervezet már hozzászokott a szer jelenlétéhez, és egyre nagyobb mennyiséget kell fogyasztani a hatásért, és ez a küszöbe annak, hogy elindul valaki a függőség útján. Alattomosan bekúszik az alkohol az életébe. Nem lehet tetten érni, hogy mikortól szenvedélybeteg valaki, ez egy folyamat, és senki nem lesz szándékosan alkoholfüggő, ez egy csapda, ezért fontos a tudatos életvitel. Úgy kell elképzelni, hogy a szenvedélybeteg felült egy körhintára, ami az alkohol körül forog, és ebből a bűvös körből nem tud kiszakadni, a család is forog a szenvedélybeteggel együtt. Sajnos a társadalom legtöbbször elítéli a szenvedélybeteget, félünk a függő embertől és minősítjük, mindez megnehezíti a kijutását a bajból. Elsősorban a hozzátartozók segíthetnek tényekkel szembesítve a beteget, majd a külső segítség is szükséges - hallhattuk Kedves Rita nővértől.