Mindenki maga dönti el, milyen színben akarja látni a világot

bertyoGál Beáta először állt nyilvánosság elé, szemtől szembe azokkal, akik nemcsak a munkáira, a bertyós textíliákra kíváncsiak, hanem arra is, milyen valójában az a fiatal textilművész, aki visszatért Gyergyószentmiklósra, és erős hittel szülővárosában alkot. Vallja: rajtad áll, milyen színben akarod látni a világot. Gál Beáta, Bertyó a Belső Iránytű meghívottja volt.

„Ez idáig olyan témakörben kérdeztek, kérték a véleményemet, amely a munkámhoz, a Bertyó márkához kapcsolódott, most magamról is mesélek, arról, hogyan indultam, miként váltottam, hol tartok most" - mondta elöljáróban a textilművész, és egy rövidke videofilmmel hangolta a jelenlévőket az előadásra, a színes bertyós világra.

A jó döntésről, az indulásról

„Általános iskolás voltam, Major Mária tanító néni tanított, amikor egy pályázat útján másodmagammal felvételt nyertem a csíkszeredai művészeti iskolába. A szüleim gondban is voltak, hogy engedjenek-e, különösen azért, hogy el tudom-e látni magam, ugyanis fél kézzel születtem. De szerencsére azt a döntést hozták, hogy elengednek. Amúgy soha nem tettek különbséget köztem és a húgom között csak azért, mert hiányzik a jobb kezem. Ugyanúgy neveltek. Nekem ez a természetes, és teljes életet élek" - mondta kissé meghatódva Bertyó.

Nyolc évig Csíkszeredában tanult, ott is érettségizett. „A pályaválasztás újabb szakaszához érve - persze nem volt kérdés, hogy művészeti pályán folytatom-e - kerestem, hogy mi áll közelebb hozzám, és mi az, amiből meg is lehet élni. Festészeti szakot végeztem, és tudtam, hogy ez igazából nem elég. Az utolsó évben, amit lehetett, kipróbáltam, grafikát, szobrászatot... aztán a divattervezés került a látókörömbe. Gyerekként mindig bosszankodtam azon, miért nem jut senkinek eszébe, hogy színes cipőt, színes nadrágot áruljon, viseljen. Gyerekfejjel persze nem tudtam felfogni, hogy éppen milyen korban, milyen korlátok között élünk. Ahogy a gyerekkori igényem újra felszínre tört, eldöntöttem, hogy megpróbálom a divatszakmát. Kiderült, hogy eszméletlen túljelentkezés van, nagyon kevés hely, tehát érettségi után hazajöttem. Festészeti diplomával a kezemben nem találtam a helyem, pár képet festettem, sikerült eladnom, de nem ez volt az utam. A Tarisznyás Márton Múzeumban kezdtem el dolgozni, majd fél év után eldöntöttem, egyetemre megyek, Temesvárra, textil szakra. Nagy öröm volt, hogy állami helyre jutottam be, különben sem szerettem volna, ha a szüleimnek kellett volna fizetni a továbbtanulásomat. Sok mindent megtanultam, köztük batikolni is. Az egyetem elvégzése után újra választás előtt álltam. Jött egy uniós pályázat. Olyan iparművészek, kézművesek toborzása és képzése volt a pályázat célja, akik hozzányúlhatnak a mintakincseinkhez, az örökségeinket átmenthetik a jelenbe" - mesélte Bertyó, aki e képzés ideje alatt készítette el első táskáit. A Inextex-projekt első kiállítása 2009-ben Csíkszeredában volt.

Belső feszültségből döntés

„Az egyetemen tanultakat ki kellett egészíteni, hiszen újabban használati tárgyakat készítettem, és ez nagyban eltért a korábbi munkáimtól. Kolozsváron mesteriztem textil szakon, hogy továbbvigyem azt a vonalat, amit megtaláltam, és hogy abból tudjak megélni, amit tanultam, amit szeretek, amiben hiszek" - mondta Bertyó, kiemelve: sajnos az egyetemen nem tanították, nem tanítják ma sem, hogyan éljen meg a fiatal abból, amit éppen tanult. Mindenkinek saját maga kell kijárja az útját.
„Az első kézműves vásáron, amikor a munkáimra néztek, megfogták, érdeklődtek, hatalmas öröm volt, biztatás, hogy folytassam. Sikerélmény volt, de tudtam, hogy minden hétvégén nincsen vásár. Így az első munkalehetőségre, egy biztos fizetésre igent mondtam. A Figura Stúdió Színházba kerültem közönségszervezőként, irodai munkát végeztem. Azt kerestem, hogyan tudnék valamilyen kreatív munkát végezni, plakátokat készítettem, de még mindig nem találtam a helyemet. Belső feszültség volt bennem: rengeteg energiát, időt, pénzt fektettem abba, hogy tanuljak, mégsem azt csináltam, amit szeretek. A végső döntést, persze unszoltak, de magam hoztam meg: a biztos állást egy bizonytalanra cseréltem. Nem tudtam, hová vezethet a döntésem, nem tudtam, milyen kutatásokat kellene elvégeznem ahhoz, hogy egy vállalkozást indítsak. Mellőztem ezeket a kérdéseket, mert sokkal fontosabbnak találtam azt az érzést, vágyat, hogy olyat csináljak, amit tanultam, amit szeretek, amiért születtem. Két év megszakítás után újra felkutattam azokat a helyeket, ahonnan korábban is vásároltam, újabb textil festékeket, új mintavilágot próbáltam ki, és összeállt egy kép, egy bertyós világ, ami mai napig megvan.
Kicsit mindenes vagyok ma már: kicsi papírmunka, marketing, meg kellett tanulni fotózni, kommunikálni a vásárlókkal is, ezek mind hozzátartoznak a munkámhoz, de nagyon jó felébredni reggel arra, hogy azt csinálom, amit szeretek".

A hit fontossága

bertyo3„Elindult egy folyamat, és ahogy csak azzal foglalkoztam, arra koncentráltam, jöttek a lehetőségek, egyik alkalom szülte a másikat, egyik ismerős hozta a másikat, így alakult ki egy stabil munkafolyamat, a megrendelések. De mindehhez hit kellett, kell. Az, hogy bízzak magamban. Nagyon fontos számomra a megrendelőimmel való személyes kapcsolat. Szerintem attól másak a munkáim, hogy a megrendelőnek lehetősége van a textíliák színvilágában személyre szabottan rendelni" - mesélte Bertyó. Majd arról is szólt, hogyan lett a becenevéből márkanév. „Három évvel ezelőtt, születésnapomra a páromtól kaptam ajándékba. Azzal érkezett haza, hogy Isten éltessen, vettem neked egy szál... weboldalt. Ez egy nagy lépés volt, hiszen akkor jött el annak az ideje, hogy az addig készített dolgokat egy néven nevezzük, így lett Bertyó.
Felvázoltam magamban egy irányt, egy stílusirányzatot, amitől nem tágítok, a kívánságokat is örömmel teljesítem, hiszen ettől lesz egy kicsit más egy táska, egy sötétítő, egy sál, vagy egy ruha. Igyekszem az alapanyagokat helyiektől megvásárolni, és a címkékre, csomagolásra is nagyon figyelek.
Közösségi oldal a munkatársam, a megrendelők itt jelzik, hogy mire van éppen szükségük, a fotók alapján választanak és rendelnek. Minden megrendelőmről van egy pár mondat, amit dokumentálok, így könnyebb személyre szabottan dolgozni. Hosszas folyamatról van szó, egy hétbe is beletelik, amíg elkészül a megrendelt darab. Nem azért, mert lassan dolgozom, hanem időigényes a munkafolyamat, de úgy gondolom, nem is kell siettetni. Csodálom is a vásárlóimat, hiszen többen csak egy fotó alapján, anélkül, hogy megfognák, látnák a minőségét, az adott textíliát, rendelnek, nyitottak az emberek, és ez jó, örömmel tölt el. A legnagyobb kihívás az, amikor a megrendelő azt mondja, szeretnék két inget, de rád bízom, megbízom benned. Na ekkor jönnek a kérdések: alacsony vagy magas, milyen színű a haja, szeme, mert harmonizálnia kell az adott textíliával, kiegészítővel".
Bertyó munkái Olaszországba, Ausztráliába, Izraelbe, Svédországba, Hollandiába, Kanadába, Magyarországra, Németországba, Franciaországba, Londonba is eljutottak, de felkérésre egy csíkszeredai kis kávézó belső textíliáit is megtervezte, elkészítette – tudtuk meg.

Az előadást követően kérdések megválaszolására is sor került. Többek között megtudhattuk, hogy a váltás, a biztos munka feladása egy olyan belső kényszer nyomására született, ami már nem volt elviselhető. "Magamban vívódtam, és választottam, mert nem tudtam volna élni úgy tovább. Hittem abban, hogy jobb lesz. Langyos vízben is el lehet lenni sokáig, de ha megteszed ezt a lépést, kilendíted magad a komfortzónádból, akkor érzed igazán jól magadat. Akkor érzed, hogy élsz."
Gál Beáta kis bemutató üzletben is gondolkodik, de az a jövő, ami biztos, hogy a textilművész nemsokára új arculattal jelentkezik. Mindenkit arra biztat, legyen mersze lépni, ha úgy érzi, amit most él, nem az az élet. És ne csüggedjen, ha valami nem tökéletes. Lám, akár egy kézzel sem képtelenség kézbe venni és megvalósítani az álmokat.

Baricz-Tamás Imola

Helyi hírek

There are not feed items to display.
  • Check if RSS URL is online
  • Check if RSS contains items