Válasz az erőszakra.

A mi társadalmunkban helyénvaló, ha a feleség férjétől időnként kap egy-egy pofont. Nem kell emiatt elválni, sőt panaszkodni vagy szakemberhez fordulni sem. A testi erőszak mellett úgymond elfogadott a lelki terror is. Sokan azt sem tudják, hogy ők erőszak áldozatai. Borsos Annamária pszichológus a Belső Iránytű keretében tartott előadáson felhívta a figyelmet: aki nem tesz semmit az erőszak ellen, annak elfogadása mellett döntött. Van lehetőség segíteni, kell segítséget kérni.

A bennünk lévő belső erő pozitív hatása az életünkre – ezt a címet választotta előadásának Borsos Annamária pszichológus. A belső erő, mint érzelmi biztonság a felgyorsult, folyamatosan változó világban meg-meginog. Egyre kevesebb a korábban életünknek keretet adó pont, nem igazán tudjuk, merre tartunk, és ez szorongást, félelmeket okozhat. Pedig az ember egyik legalapvetőbb szükséglete a biztonság. Hol kell keresnünk ezt a biztonságot? Honnan bizonyosodhatunk meg, hogy van ilyen nekünk? – erre is kitért a szakember. Az elhangzottakból ezúttal is egy rövidített, szerkesztett változatot közlünk.

Jó, hogy vagyok!
Általában külső dolgoktól reméljük a biztonságunkat. Akkor érezzük magunkat biztonságban, hogyha pozitív megerősítést kapunk kapcsolatainkban, munkahelyünkön, ha a jelenben minden úgy történik, ahogy megszoktuk, hogyha a jövő kiszámítható. De mindez bármikor megváltozhat.
Mi történik, ha életünk megváltozik, ha olyan helyzetbe kerülünk, amit nem tudunk majd megoldani, mi történik, ha magunkra maradunk? – mindenkinek megvannak a saját félelmei.
Nem biztos a külső dolgokban keresett biztonság. De létezik-e olyan belső erő, amely a körülmények változása ellenére is stabilitást ad? Igen, létezik. Egy belső meggyőződés, egy mély hit arról, hogy jó, hogy vagyok. Jó, hogy élek. Az életemnek feltétel nélkül van értelme, célja és iránya. Nem véletlenül történnek velem a dolgok, céllal jöttem erre a világra. Ha ezt az érzést megtapasztaljuk, akkor az életünket sokkal pozitívabban tudjuk élni. És ha ezt a biztonságérzetet át tudjuk adni gyerekeinknek, ez lesz a legnagyobb ajándék, amivel útra indíthatjuk őket.

Ha elmarad az ajándékozás
Mi történik, ha a gyerek nem kapja meg az érzelmi biztonságot? Mi segít, hogy ezt az érzelmi biztonságot mégis megérezhessük?
A társadalomnak az az elvárása a család felé, hogy tagjainak érzelmi biztonságot nyújtson. Csakhogy ez sokszor nem sikerül. Talán éppen amiatt, mert a családon belül bántalmazás folyik. Ez lehet nyílt vagy rejtett, ami zárt ajtók mögött zajlik, kívülállók nem kapnak ebbe betekintést.
Sokan arra gondolhatnak, hogy ez engem, sőt környezetemet sem érinti, ez biztosan az alacsonyabb társadalmi rétegekben van jelen. Érdemes észrevenni: ez teljesen független attól, hogy ki milyen anyagi helyzetben, társadalmi státusban van. Az egész világunk tele van erőszakkal. De azért fontos, hogy a családra irányítsuk a figyelmet, mert ha a családon belül van erőszak, már nem tudja betölteni az érzelmi biztonságot nyújtó szerepét, azt, hogy érzelmileg, értelmileg és szociálisan neveljen egy gyereket.
Az ilyen családokban mindenki sérül. És azok a gyerekek, akik ezt megélik, ha nem is közvetlenül, de közvetve mindenképpen áldozatok. Ráadásul amit ők végigélnek, mintaként továbbviszik majd az ő kapcsolataikba, jövőbeli családjukba.

Kik lehetnek a bántalmazottak?
Meghatározás szerint „Családon belüli erőszak az, ha valaki a hozzátartozója biztonságát, testi-lelki épségét veszélyezteti vagy károsítja, önrendelkezésében vagy szexuális önrendelkezésében korlátozza, testi erőszakot követ el, vagy annak elkövetésével fenyeget, illetve a személy tulajdontárgyait szándékosan tönkreteszi, és mindezekkel elviselhetetlenné teszi az áldozat számára az együttélést."
Általában a nő, a feleség szokott áldozat lenni, de nem feltétlenül. Vannak olyan esetek, ahol éppen a férj lesz az áldozat. A családban felnövő gyerekek pedig mindenképpen érintettek, de ugyanígy a családdal élő idős személy, nagyszülő vagy ha vannak fogyatékosok.
Ha egy családban valaki ellen egy bántalmazás elkezdődik, akkor az előbb-utóbb mindenki másra is ki fog terjedni.

Az erőszak eredete
Sok gyökere van az erőszaknak, rengeteg elmélet is arra, honnan eredhet. Van olyan magyarázat, hogy a bántalmazás azért jön létre, mert a családnak nagyon nehéz a társadalmi, gazdasági helyzete. Nagy stresszben élnek a létbizonytalanság miatt, és nincsenek megküzdési stratégiáik, a feszültséget egymáson vezetik le. Van olyan elmélet is, hogy a bántalmazó nem tudja uralni érzéseit. Valójában ha egy személy a családjában úgy érzi, nem tud domináns lenni, nem tud hatalmat gyakorolni, akkor megpróbálja más módon manipulálni környezetét, hatalmat gyakorolni rájuk. Ekkor válhat bántalmazóvá. Más elképzelések szerint a bántalmazó gyerekkorából, otthonról hozza a mintát, és aszerint viselkedik felnőttként is.
A jó hír az, hogy ezen lehet változtatni.

Nem látom, nem bánom
Akkor van baj, ha a társadalom természetesnek tartja a bántalmazást, és hallgatólagosan elfogadja, hogy van ilyen. Ha ebben a megítélésben a társadalom változna, akkor lehetne az erőszakot egy picit visszaszorítani. Amíg nem veszünk tudomást az erőszak létezéséről, ha elfordítjuk a fejünket, amikor ilyen helyzettel találkozunk környezetünkben, állást foglaltunk: elfogadjuk az erőszakot.

Ha bántunk, akkor bántalmazunk
Ha a bántalmazások formáit akarjuk sorolni, akkor elsősorban a testi erőszakra gondolunk, de ott van a családon belüli szexuális erőszak, a szóbeli erőszak, és bármilyen kritika, a másik ember leértékelése, minden, ami rossz indulattal lett kimondva, bántalmazást jelent, célja az önértékelés csorbítása. De elő lehet idézni szándékosan gazdasági függőséget is, vagy sok helyen alkalmaznak érzelmi zsarolást, lelki terrort. Sokan nem is tekintik bántalmazásnak azt, hogy manipulálnak valakit, ráveszik akarata ellenére valamire, vagy éppen elszigetelik a külvilágtól. Nem kell nagy verekedésre gondolni, ugyanígy a lelki tortúrák megalázhatják, megkínozzák, legyengíthetik az embert.
Az áldozat mindig rettegésben él. Ha ez hosszú ideig tart, teljesen megváltoztatja gondolkodását, viselkedését. Egyetlen célja a bántalmazás elkerülésére fog korlátozódni.
Az önértékelése minimálisra csökken, hozzáadódik a szégyenérzet, hogy mindez vele megtörténhet. A lelki problémákhoz sok testi betegség is fog társulni, és a személy nem mer segítséget kérni.

Miért nem áll sarkára a bántalmazott?
Akit bántalmaznak, azt általában fenyegetik is. Az áldozat retteghet attól, ha elhagyja bántalmazóját, az bosszút fog állni rajta vagy szerettein. Problémát jelent az is az önállósulásban, ha nincs munkahely. De a legnagyobb visszatartó erő az, hogy a társadalom sem áll a bántalmazott pártjára, sokan elítélik őket. Vannak olyan szülők, akik vissza sem fogadják a házasságból kilépni próbáló fiatalasszonyt.
Segítségre van szüksége az áldozatnak. De nem mindegy, hogyan. Csak támogatni szabad, bátorítani, megerősíteni. Helyette lépni olyan, mintha ellene cselekednénk. A szakember is ezt teszi: rávilágít valós helyzetére, megerősíti abban, hogy lehet erőszakmentes életet is élni.

Erő erőszak nélkül
Borzasztó ezekről a dolgokról hallani, hát még megélni. Mindannyian hallottunk erőszakról és erőszakmentességről. Vajon mi tesz köztük különbséget? Mindkettőben szerepel az erő. Egy erő van bennünk, a kérdés az, mire használjuk. Életünkben sokféle bántalmazással találkozhatunk. Ha megbántanak, bennünk érzések keletkeznek: düh, harag, félelem, gyülölet. Ezek az érzések az erőszak gyökerei. De bennünk van egy erő, mely segít, hogy a bántásra ne bántással válaszoljunk. Ha a negatív érzést át tudjuk alakítani, már rögtön erőszakmentesek lettünk. Téves viszont azt gondolni, hogy akkor vagyunk erőszakmentesek, ha megadjuk magunkat, ha passzívak vagyunk, elfogadjuk, ami történik, mártírkodunk, mert ha én tisztelem magam, nem fogadom el, hogy bántsanak. Megvédem magam, nem hagyom, hogy saját életem áldozata legyek, és nem újabb erőszak alkalmazása árán. Nincs recept arra, ki hogyan találja meg az utat belső erejéhez, és hogyan hasznosítja azt, de hinni érdemes benne, hisz jobb élethez vezet.

Borsos Annamáriát kereshetik fel olyan személyek, akik az áldozat szerepéből szeretnének kilépni, és mernek ehhez segítséget kérni. De léteznek már olyan programok is – mutat rá a pszichológus –, melyek az erőszakkal szemben ismertetnek alternatívákat. Az AVP háromnapos tréning keretében segít megismerni önmagunkat, hogy megértsük, miért keveredünk újra és újra ugyanazokba a konfliktusokba. Rávilágít, hogyan lehet erőszakmentes módozatokat választani, megerősít abban, hogy senki nem köteles a régi rossz megoldásokat ismételni élete végéig. Az áldozat helyett nem fogja megoldani semmilyen tréning a problémákat, viszont az első lépés megtétele lehet az, ha a személy megteszi az első lépést önmaga érdekében. Az, hogy beszélni mer problámájáról, meghallgatja mások tapasztalatait, hogy alternatívákat keres, csak hasznára válhat, megoldáshoz, megerősödéshez vezethet.

Balázs Katalin